|
 |
|
|
|
|
Bonifert Ádám
MÉG TART AZ ÚT
Az időnek mindig célja van,
míg robog velünk át az életen,
mi megtörténik, sosem céltalan,
mint kagyló, igazgyöngyöket terem,
s míg le nem szállunk egy állomáson,
a holnap felé haladunk,
megérint remény, álom,
s az öröm, hogy még mindig itt va |
| 2011-05-18 17:05:58 |
|
|
|
 |
|
|
Csendesen, mikor már
A nap szekerének
Küllői nyugaton
Búcsúfényben égnek:
A visszatekintő
Sugarak áthatják
S halvány biborszinre
Festik az ég alját.
Kezdődik a felhők
Lengése, járása,
Száz meg száz alakra
Csudás változása:
Emberek, állatok,
Óriás növények,
Képzelet-alkotta
Mesés tünemények.
|
| 2011-03-01 16:24:40 |
|
|
|
 |
|
|
|
|
Kormos István: Az égig érő fa
A világ végén túlnan valahol,
volt egyszer egy királyi palota,
hetvenhét tornya szikrázott a napban,
sarkig tárva hetvenhét kapuja:
ha termeivel az ember betelt,
fő-fő látványnak ott volt még a kert.
Mert a kertben - ha dér, ha fagy, ha tél,
hó hullhatott - csak nőtt a liliom,
nem pergette le |
| 2010-06-10 10:30:16 |
|
|
|
|
|
|
| Üzenetek |
| Lévay József, Bonifert Ádám, TART AZ ÚT, Kormos István, időnek mindig, holnap felé, világ végén, királyi palota, ember betelt, igazgyöngyöket, visszatekintő, búcsúfényben, biborszinre, megtörténik, szekerének, szikrázott, tünemények, hullhatott, látványnak, szinjáték, hetvenhét, állomáson, változása, csendesen, termeivel, képzelet, |
|
|
|
